*3. rész

Elhiszitek nekem, hogy nagyon félek a repüléstől? Életemben most fogok először repülni, és kissé sokkos állapotban vagyok amióta becsekkoltunk. Percek múlva indul a gép, és anya még mindig engem nyugtat.

-Hölgyem ― szólt a stewardessnek. ―Tudna hozni egy pohár vizet a lányom számára? Most repül először, és egy kis páni félelem lett úrrá rajta.
-Természetesen hölgyem ― válaszolta az utaskísérő hölgy. Épp hogy megittam a vizet, máris felszállt a gép.
-Nyugodj már meg csajszi! ― szólt rám Emma.―Nem lesz gond, nyugi ― folytatta mosolyogva.
-Könnyű mondani ― válaszoltam falfehéren.
-Nézz ki, akkor mindjárt mást fogsz gondolni ― mondta a barátnőm, majd eleget tettem a parancsának és kinéztem. Abban a pillanatban, ahogy megláttam magunk alatt Angliát, rögtön abba maradt a félelmem, és átvette a helyét egy hitetlenkedő, csodálkozó érzés. Sosem gondoltam volna, hogy ilyen gyönyörű az országunk fentről.

Kis idő után elaludtam, mert nem igazán szeretek korán kelni, és tudtam, hogy bőven van időnk a leszálláshoz.

"Hölgyeim és uraim! Megkezdjük a leszállást a madridi Barajas repülőtérre. Kérjük csatolják be a biztonsági öveiket! Köszönjük a figyelmet!"
Erre a monológra ébredtem, gyorsan bekapcsoltam az övemet, és vártuk, hogy landoljon a gép.

Megérkezés után gyorsan a csomagszállító szalaghoz vettük az irányt, és elindultunk a kijárat felé taxi után.
Anya gyorsan le is intett egyet, majd elmondta nekem, hogy hová is kell mennünk, ezért ülhettem én előre, és válaszolgathattam a sofőr kérdéseire.

-Honnan jönnek? ― kérdezte a taxis.
-Manchesterből utaztunk ide két hétre ― válaszoltam spanyolul. Közben állandóan a várost néztem. Gyönyörű épületek sorai mellett mentünk el, majd elhaladtunk a Vicente Calderón mellett, aztán a Cibeles téren tett ki minket a sofőr. Megmondta, mennyit kell fizetni, majd távoztunk.

Gyors séta a téren, és azután elindultunk a szállásunk felé. A Santiago Bernabéu Stadiontól nem messze van egy négy csillagos hotel, aminek a földszintjén lehet anya éttermét majd megtalálhatni. Jelenleg még a munkálatok folynak, de a két hétből, már egy héten keresztül tudja anya vezetni a céget. Hatalmasat sikítottam az örömtől, amikor megláttam, hogy az álmom, a Madridisták szentélye csak egy köpésnyire van tőlünk.

-Rendben... értem... igen... hogyne... Nagyszerű! ― hallottam anyám hangját, miközben telefonált.
-Sophie ― sikította Emma. ― Kérdezzük meg anyukádat, hogy elmehetünk-e képeket csinálni a sta...
-Lányok, mentek stadion körútra! ― Szólt anya.― Öt perc és indulunk, aztán meg megyünk a valdebebasi edzőközpontba, ahol megnézik, hogy mit tudsz kincsem ― jelentette ki, majd gyorsan felkaptam azt a táskát, amibe a focis cuccom volt, és útra késznek éreztem magam.

A stadion mesés hely volt. Egy hatalmas álmom vált valóra azzal, hogy bemehettünk, és körülnézhettünk a szentélybe. Minden egyes helyiséget, amit csak lehetett végig fotóztunk, és egymásról is állandóan kattintgattuk a fotókat. Egy óra alatt körbejártunk mindent, majd megköszöntük az idegenvezetőnek a munkáját, és elsiettünk az edzőközponthoz.
Hát, hogy is mondjam... Nagyon meglepődtem, amikor megláttam két férfit a sok lány között. Ahogy egyre közelebb értünk az idősebb férfi felénk fordult, majd bemutatkozott, és bemutatta a mellette lévő srácot is.
-Jesé Rodriguez? ― kérdeztem megdöbbenve, amikor leesett, hogy ki áll előttem. Igen, a Real Madrid focistája helyezkedik el kb. egy méternyire tőlem.
-Igen ― válaszolt mosolyogva. ― Csak segíteni jöttem el, mert hallottam, hogy új lány érkezik ide, így gondoltam beugrok, mivel én még nem edzhetek ― folytatta jókedvűen.
-Te vagy Sophia King? ― kérdezte az edző Emmára nézve, amiből barátnőm egy szót nem értett, mert az edző spanyolul, és gyorsan beszélt.
-Mester ― szóltam neki ―, én vagyok Sophia.
-Ohh, sajnálom, hogy összetévesztettelek benneteket, csak olyanok vagytok, mintha testvérek lennétek ― mondta nevetve. ― Van valami cuccod, hogy megnézhessünk téged?
-Igen, mindenem itt van ― válaszoltam

Gyorsan bementem az öltözőbe, majd ki vissza a pályára, amit már el is kerítettek nekem, hogy ne zavarjuk egymást az edést végző lányokkal.
Sorra adta ki az utasításokat az edző, majd megkérte Jesét, hogy 1-1 ellenit játszunk le. Mind a ketten meg voltak illetődve, amikor más-más cselekkel elvittem a csatár mellett a labdát, és különböző módszerekkel leszereltem őt.
A tesztelés után beküldtek az öltözőbe, hogy zuhanyozzak le, majd itt találkozunk ismét. Amikor elkezdtem öltözködni, valaki halkan kopogott.
-Ki az? ― kérdeztem.
-Emma vagyok, bejöhetek?
-Persze, gyere csak.
-Hihetetlenül jó voltál So! Ha nem vesznek fel, akkor bolondok, az fix. ne aggódj, szerintem minden a legnagyobb rendben fog menni. Jesé állandóan rólad beszélt ― mondta büszkén a barátnőm.
-Remélem Em, hogy az edző is úgy gondolja, ahogy te ― feleltem neki mosolyogva. ― Meg... honnan veszed, hogy rólam beszélt? Te franciául tudsz, nem pedig spanyolul csajszi.
-Igen, de a nevedet csak ismerem ― mondta ―, amit ha egymás után nem hatszor, akkor egyszer sem mondott ki ― közölte velem, mire elpirultam. ― Neked meg mitől lett olyan színed, mint egy paradicsomnak?