*1.rész

 Szép reggelre ébredtem, ami elég szokatlan Angliában, mert általában esni szokott az eső. Mindenesetre könnyen felkeltem, gyorsan lezuhanyoztam, felöltöztem majd lementem a konyhába, hogy összeüssek valami kaját magamnak. Teljesen belefeledkeztem a hűtőben való keresgéléshez, hogy észre sem vettem, valaki áll mögöttem.
-Szia csajszi ― köszönt rám Em, mire akkorát ugrottam, hogy bevertem a fejem az egyik polcba.
-Szia, aú ― köszöntem a fejemet dörzsölve. -Mi újság veled?
-Semmi különös. Nemrég ébredtem én is, úgyhogy gondoltam elhívlak futni egyet.
-Nem lehetne inkább, hogy beugrunk anyához valamit enni? Farkaséhes vagyok ― mondtam korgó gyomorral.
-Hát... Rendben... ― egyezett bele a barátnőm.

Amint anyuhoz értünk, rögtön hozatott is nekünk egy nagy tányér omlettet, és egy pohár teát. Amint megettünk mindent, anyunak kivirult az arca:
-Kincsem, egy hét múlva repülünk Madridba!
-Minek? ― kérdeztem boldogan.
-Kibővítjük a népszerűségünket Spanyolországban is.
-Az szuper, gratulálok anyu!
-Én is gratulálok Sarah ― mondta Em.
-Köszönöm lányok. Viszont kicsim, ma elég későn érek haza, mert lesz egy kis elintéznivalóm a papírokkal. Ha gondolod elmehettek valahova ― mondta, mi meg egymásra néztünk Emmával és egyszerre azt válaszoltuk neki:
-Green Day koncert!
-Hány órától lesz?
-Este kilenctől, azt hiszem...
-Tizenegyig ― fejezte be Emma helyettem.
-Rendben, menjetek. Itt egy kis pénz. A kocsidat el ne lopják szívem ― mondta anya.
-Nem fogják ― válaszoltam neki az ajtóból. -Szia anyu, szeretlek.
-Szia kincsem, mulassatok jól!

Gyorsan hazafutottunk, hogy el tudjuk dönteni, mit akarunk felvenni estére. Nekem nem volt nehéz. Kikerestem a szekrényemből a GD-s pólómat, és felvettem hozzá egy farmert. Amint én elkészültem, gyorsan átugrottunk Emmáékhoz is. Neki már nehezebb dió volt kiválasztani, hogy mit is vegyen fel. Ő általában a színes ruhadarabokat részesíti előnyben, attól függetlenül, hogy rock-ot hallgat. Vagányabb ruha híjján visszamentünk hozzánk, és kerestünk neki valamit az én szekrényemből. Teljesen véletlenül megtalálta Emma a Green Day-es toppomat, amiről fogalmam nem volt, hogy hol lehetett. Mindenesetre az felkapta magára, felvett hozzá egy farmersortot, és ott tartottunk, hogy indulhatunk is.

Nagyon vártuk mindketten a mai estét. A helyszínen megvettük gyorsan a jegyeket, és beálltunk a színpad elé. Alig telt el 5 perc, máris elkezdődött a koncert.
Az első "hangolódjunk az estére" dal a Kill the DJ lett. Aztán sorra jött a többi: Boulevard of Broken Dreams, Basket Case, és a többi hihetetlenül jó számuk.

Nem sokkal tizenegy után már otthon is voltunk. Sikerült szereznünk autogramokat. Utánunk nem sokkal meghallottuk anyu kocsiját, majd azt, hogy bejön a nappaliba.

-Sziasztok ― köszönt nekünk, amikor meglátott.
-Szia anyu, köszönjük ezt a csodás estét neked ― mondtam boldogan, majd megöleltük Emmel anyut.
-Jajj kicsim, igazán semmiség. Régóta vágytál már erre a koncertre, úgyhogy szívesen adtam rá. De most már sipirc aludni, holnap edzésetek van fél kilenctől, nem szeretném, ha a legjobbak holnap gyengén teljesítenének ― dorgált kedvesen. Az edzés szóra rögtön észhez tértünk, és Emmával együtt elmentünk aludni.

*Másnap az edzésen*

-Sophie, egy pillanatra ide tudnál jönni? ― kérdezte az edzőnk.
-Itt vagyok Mester ― futottam oda hozzá.
-Van egy hírem a számodra. Bejönnél az öltözőbe?
-Persze, mehetünk.
Befelé menet végig azon agyaltam, mit akarhat mondani. A kirúgás nem veszélyeztet, ha jól tudom.
-Szóval... rá is térnék a tárgyra. Hallottam, hogy jövőhéten mentek édesanyáddal Madridba. Igaz?
-Igen, igaz Mester.
-Tegnap este onnan telefonáltak, mert egy ügynök itt járt az utolsó bajnokin. Beszélgettünk egy ideig, aztán azt mondta, hogy várnak egy lányt próbajátékra, a Real Madrid csapatába.
-Kit? ― kérdeztem reménykedve.
-És itt jön az, hogy kössük össze a kellemest a hasznossal. Mivel jövőhéten mindenképp mennétek ki, így rábólintottam, hogy ott leszel.
-Te jó ég! Mester, ez igaz, vagy csak álmodom? A Real Madrid női csapata hívott engem próbajátékra?
-Igen ― válaszolt az edző mosolyogva.
-De... mi lesz, ha megfelelek? Meg... mi lesz, ha nem?
-Ha netán nem felelnél meg nekik, akkor maradhatsz itt. Viszont ha megfelelsz, akkor átigazolsz hozzájuk. Jól állna a fehér, úgyhogy ne hibázd el.
-Úristen! Köszönök mindent Mester. A többiek tudnak a dologról?
-Emmán, rajtad és anyukádon kívül senki nem tudja, és szeretném, ha addig így maradna, amíg nem biztos, hogy át fogsz igazolni.
-Értettem Mester. Visszamehetnék a pályára?
-Nem szükséges. Kimegyek és szólok a többieknek, hogy vége az edzésnek.

Amikor Mester kiment az öltözőből, gyorsan átöltöztem az utcai ruhámba. Amikor Em is beért, siettettem, mert mindenképpen beszélnem kell vele.

-So, mit beszéltetek Mesterrel? ― kérdezte Laura.
-Semmi érdekesről ― válaszoltam neki. -Csak arról kérdezett, hogy mitől vagyok egyre fittebb.-Mehetünk So? ― kérdezte Em, mire bólintottam. Gyorsan kimentünk a kocsimhoz, és az éttermünkhöz hajtottam.
Leparkoltam hátul az autót, majd bementünk anyához.
-Sziasztok lányok ― köszönt mosolyogva.
-Szia ― üdvözöltük őt egyszerre.
-Anya, Em ― kezdtem ―mikor tudtátok meg, hogy érdeklődik irántam a Real?
-Tegnap este ― válaszolt anya.
-Miért nem szóltatok?
-Meglepetésnek szánta az edző. Csak muszáj volt most elmondani, mert nyár végéig nem lesz edzés itt, úgyhogy hamarabb szólt egy héttel.
-Az utazás előtt akart szólni neked ― folytatta Emma. -Egyébként van mégegy hír, aminek szerintem örülni fogsz ―nézett mosolyogva anyára.
-Mi vár még? ― kérdeztem nevetve.
-Én is utazok veletek Madridba! ― jelentette ki a barátnőm.