*5.rész

Köszi annak, aki olvasta az előző részeket. Meghoztam a következőt - teljes alakjában -, és hozok még mellé pár részecskét/érdekességet.:)

Jó olvasgatást kívánok mindenkinek! Ha kérhetem, akkor szeretnék véleményt, esetleg kritikát.:)  

További szép napot mindenkinek <3

Puszi: SpanishGirl 

-Nem, nem, nem és nem! – Hajtogattam folyamatosan Emmának. – Nem jön be, és nem is tetszik nekem Jesé!

-Mondd ezt annak, aki elhiszi neked So. De az nem én vagyok. Láttam, hogy nézel rá, és azt is, hogy viselkedsz előtte. Olyan voltál vele, mint egy szerelmes tinilány a bálványozott pasi előtt – mondta.

-Megmondtam: igen, jól néz ki, de esélytelen, hogy pont ő beleszeressen egy olyan lányba, mint én. Esélyem sincs nála, nem érted?! – Kérdeztem kissé hisztérikusan tőle.

-Most viszont elárultad magad – nevetett. – Bejön neked, csak esélytelennek tartod magad nála, ami szerintem ki van zárva, hogy ne jönne össze. Majd ma este kiderül  kacsintott rám.

-Mi derül ki ma este? – kérdezte hirtelen anyám az ajtóból.

Mindketten összerezzentünk a barátnőmmel, mert nem hallottuk, mikor lépett be anya a szobánkba.

-Egy Realos focista elhívott minket egy kis városnézésre. Ide fognak jönni elénk.

-Mi az, hogy jönnek? Kik azok?

-Jesét már ismered, mert találkoztál már vele az edzőpályán. Azt, hogy kit hoz magával, arról fogalmam sincs. Biztos valami csapattársa lesz – gondolkoztam el. – Elengedsz minket? – kérdeztem kölyökkutya szemekkel ránézve. 

-Persze – mosolygott anya. – Legkésőbb tizenegyre legyetek itt.

-Rendben Sarah – válaszolt helyettem is Emma.

Gyors vizit és némi pénz kérés után írtam Jesének egy üzenetet, hogy mi útra készen vagyunk, és várjuk őket. Pár pillanattal később jött is tőle a válasz, hogy egy perc és itt vannak.
-Em, hogy nézek ki? – kérdeztem a barátnőmtől, mert ugyebár jól szeretnék kinézni, de mégsem túl "kihívóan"
-Ha már ezt megkérdezted, akkor tuti be akarsz vágódni Jesénél – válaszolt nevetve. – Amúgy csini vagy.
-De... – kezdtem volna magyarázkodni, mire csengetnek.
-Kinyitom, te addig csukd be a szád – mondta mosolyogva Emma, majd elment az ajtóhoz, és beljebb invitálta a vendégeinket. Gyorsan felkaptam magamra egy cipőt, és én is csatlakoztam hozzájuk.

Mikor az előszobába értem, megtorpantam. Jesé mellett Isco állt, és várt minket. Végig néztem a két srácon – főleg Rodriguezen – és akarva akaratlanul azon kaptam magam, hogy milyen lenne, ha összejöhetnék egy sztár focistával.
-Soph? – nézett rám kíváncsian Em.
-Ohh, bocsi. Sophie vagyok, de a barátoknak leginkább csak So – mutatkoztam be Isconak.
-Tudom, ki vagy – mondta nevetve.– Jesé idefelé csak rólad beszélt.
-Muszáj állandóan kikotyogni amit neked mondok? – kérdezte nevetve, de zavarban. – Indulhatunk? – nézett ránk.

-Hová megyünk először? – kérdeztem a srácoktól.

-Majd meglátjátok – válaszolt Isco, és elindultunk" felfedezni" Madridot.

***

-Mit szólnátok, ha ketté válnánk? Nem hinném, hogy Emmát ezek érdekelnék. – mondta Isco a Realos dolgokra, majd ránéztem Emmára, aki lelkesen bólogatott, hogy igen. Jellemző... direkt kettesben akarnak minket hagyni... 

-Felőlem semmi akadálya. Soph? –nézett rám kérdőn Jesé. 

-Nekem mindegy... – válaszoltam. – Meglesztek? 

-Persze, elleszünk – mondta mosolyogva a barátnőm. 

Amint elváltak tőlünk, Jesé is indult ki, a múzeumból. Másfél óra alatt állandóan csak rá, és arra tudtam gondolni, hogy bár lehetne köztünk valami, ami több, mint barátság. 

-Mire vagy kíváncsi?
-Hmm... A Cibeles téren szívesen sétálgatnék egy kicsit – válaszoltam, mire bólintott, és elindultunk a Cibeles felé.