*6. rész

Két óra városnézés után felhívtam Emmát, hogy hol vannak, és el tudnak-e jönni az egyik szórakozóhelyre.
Negyed óra elteltével meg is jöttek a barátnőmék, aki folyamatosan fecsegett, és nagyon boldognak látszott.
-Hé, Soph. Képzeld, Isco megtanított pár spanyol kifejezésre – újságolta. –Meg olyan finomak itt a kaják és... – locsogott egyfolytában. Bevallom, a mondandója fele nem igazán rémlik, mert lekötött a Jesével való szemezgetés, és incselkedés.
Nem tudom, hogy megőrültem-e, vagy valami, de úgy érzem, beleestem egy sztár focistába...
-So? – nézett rám kérdőn Jesé.
-Igen? – kérdeztem vissza.
-Holnap ráérsz este felé?
-Attól függ, hogy miért kell ráérnem – válaszoltam mosolyogva.
-Vacsorázni szeretnélek elvinni... amolyan randi féle dolog. Persze, ha rábólintasz te is és édesanyád is – hebegte zavartan, amire Iscoék felfigyeltek ránk.
-Ember! Lett bátorságod randizni hívni Sophie-t? – kérdezte Isco.
-Ugye igent mondtál neki? – nézett rám Em.
-Még semmit sem mondtam, mivel belekotyogtatok – nevettem zavartan. – Egyébként a válaszom: igen, ráérek este, és igen, szeretnék veled randizni – mondtam Jesének pironkodva.
-Tényleg? – nézett rám felcsillanó szemmel Rodriguez, mire rábólintottam, aztán elkezdett csörögni a telóm.
-Bocsi srácok, de ezt fel kell vennem – kértem bocsánatot tőlük, majd felálltam az asztalunktól.
***
Fél órát beszélgettem Logannel, aki az édesapjától – a manchesteri edzőmtől – értesült arról, hogy átigazoltam a Realba. Legelőször lecseszett, majd velem együtt örült, hogy itt játszhatok, mivel a 4 barátom közül talán ő tudja a legjobban, hogy ez volt a nagy álmom. Egyike volt anno azoknak, akik rábeszéltek arra, hogy ne adjam fel a futballt, és küzdjek az álmaimért. Logan egészen azóta a legjobb haverom, amióta Manchester United játékos lettem, azaz hét éves korom óta.
Mindig mellettem állt, bármi is történt velem. Apa halálakor is ő volt az, aki egy héten keresztül próbált vigasztalni, és boldoggá tenni. Szinte neki is köszönhetem, hogy itt lehetek, mert ha ő nincs, szeptembertől lehet a fősulin punnyadnék, nem pedig azt csinálnám, amit a legjobban szeretek, és amihez a legjobban értek.
-Bocsi, hogy eddig elhúzódott, de Logan hívott– mentegetőztem.
-Ki az a Logan? – kérdezte egyszerre Jesé és Isco, majd Emma engem megelőzve válaszolt nekik.
-Logan Soph legjobb haverja, szinte olyan, mintha tesója lenne. A faterja a manchesteri edző, úgyhogy gondolom azért hívta fel, mert megtudta a Mestertől, hogy gratuláljon az átigazoláshoz Sopienak. Jól mondom csajszi? – kérdezte Em, amire bólintottam, hogy igen, jól mondja.

*Bocs mindenkinek, de telóról vagyok, ráadásul suliban, így – egyenlőre ennyi... Estefelé befejezem ezt a részt :) puszi everybody :*
Spanish Girl.*